Stephen Hawkin - a tolókocsis zseni - szerint, az idegenek elérkezése ellenséges lehet, főleg ha a földön lejátszódó fejlődéstörténetre tekintünk vissza.
E.T. jó hírét viszi az Ufóknak. A lényeg ha az ufókkal a közösködés (közösülés- közös ülés?) nem menne egyszerűen, E.T visszavár.
E.T.; mint a földönkívüliség egyik kultikus példája, jó hatással lehet képzeteinkre: barátságos, még cukinak is mondható és legkevésbé se háborúskodó. Ez a kép ugyanakkor kutatók szerint megdőlni látszik, ugyanis feltételezések szerint, egy valós földönkívüli megjelenés, nem biztos, hogy jóindulatú lenne és az is lehetséges lenne, hogy ugyanaz megtörténne a földlakókkal, mint ami az észak amerikai őslakókkal is történt, kolombusz idejében.
„Fejlettebb „idegenlégió” valószínűleg valamilyen nomádnéphez hasonlítana, ami megakar majd hódítani és beolvasztani minden területet, amit elérhet;- közölte Stephen”
A valószínűségét hogy ufók léteznek, már régóta kutatják, kevésbé a kérdést, hogy milyen körülmények és feltételek szükségesek egy olyan életforma kialakításához, ami értelmes is és úgymond kedves, lehetőleg nem tépi le az arcomat az első bemutatkozásnál. Azonban az emberiség és a Föld példájából kiindulva ez kérdéses, ugyanis úgy tűnik, hogy az agresszió egy negatív velejárója a fejlődésnek.
Fejlődő értelem:
Nem tudni, hogy mitől lettünk ilyen „okosak”. Annyi bizonyos, hogy az emberszabásúak agya kb. 2 millió éve kezdett el tetemesen fejlődni. (emberszabásúba tartoznak azok a fajok, ami az emberi faj vonalának ( homo nemzetség )és a csimpánz vonalának kettéválása óta jöttek. Kb. 100 ezer évvel ezelőtt, az emberek sosem látott fejlődésének mérföldköve, a nyelv feltalálása volt. 40 ezer évvel ezelőtt, pedig már művészkedni is próbáltak, a kissé yetire hasonlító őseink.
"Olyan agyunk van, ami háromszor nagyobb, mint a legközelebbi rokonainké" mondta Mark Flinn, a missouri egyetem antropológusa, aki az emberi intelligencia megjelenését kutatta. Az emberek soha, sehol máshol nem látott mértékben képesek gondolkodni, egymás gondolataiba "látni", motiválódni, szociális jeleneteket lejátszani az agyukban és a jövő-múlt összefüggést és hálózatot értelmezni és gondolkodással elemezni.
Ez a fajta gondolkodási képesség sokak szerint az evolúciós fejlődés természetes velejárója, ugyanakkor nem mutatattak ki eddig részletes képet, hogy mégis miért, hogyan fejlesztettünk ki ilyen érzékelési, gondolkodási képességet.
A „nagy volumenű” agy meglehetősen drága "alkatrész". Elég komoly kalória mennyiséget igényel fejlesztése és működtetése - a bevitt tápanyag 50 %-a erre fordítódik csecsemő és gyerekkorban - illetve az emberek "életképtelenek" és kiszolgáltatottak az első éveikben.
„Babáink gyakorlatilag olyanok, mint a lárvák, élt a hasonlattal David Carrier.”
A hím akár egy Victoria's Secret modell. Ezzel szemben pedig a nőstény "természetesbe". #nomakeup
Sokan próbálták kiemelni azt a speciális körülményt, ami megérte, vagy ami megkívánta az effajta „óriás agynak” az árát. Charles Darwin szerint például, a hímek a nők figyelmének a felkeltésére fejlesztették ki az intelligenciát, mint például a páva, ami óriási farktollaival próbál dominálni a többi hím felett és imponálni az éppen kapirgáló „csajsziknak”, mutatva hogy ő a helyi vagány. De ha csak a szexualitás lenne a középpontban, akkor a női és férfi agynak eléggé különbözőnek kéne lennie. A nőknek, mivel nem nekik kell felhívni a figyelmet, nem kéne akkora energiát befektetniük az agyukba, ugyanúgy, mint a nő pávák, ők sem erőlködnek, illetve nincsenek valami színes tollazattal felszerelve (a páva nők szürkés és barnák). A nőnemű emberek ugyanakkor ugyan olyan okosak, mint a férfiak.
Társadalmi nyomás.
Kérdés hogy vajon az ufók energia-igényes aggyal rendelkeznének-e? Nem tudni, lehetséges, hogy E.T. kitudott fejleszteni egy hatékonyabb energiájú, mégis ugyanolyan okos agyvelejt. Ugyanakkor, ha a kinti ufók (nem a köztünk élő kiszel tündék) jeleket küldenének az űrbe és rakétákat dobálnának össze szempillantással, az azt jelentené, hogy az intelligenciájuk túlhaladta túléléshez szükséges csúszómászó szintet
Fejlődünk, csak hova és milyen áron? A lényeg hogy csakis pozitívan.
Az emberi agy ezt csinálta, ám nincsenek pontos válaszok, hogy miért is lettünk ekkora "iqharcosok". Az agy eredetileg arra szakosodott, hogy különböző eszközöket, tárgyakat tudjunk használni, ugyanakkor a csimpánzok is ezt csinálják, mégse fejlesztettek különböző nyelveket, tádzsigisztánitól eszperantón át a devla nyelvig, illetve nem is kezdtek el civilizációt és művészetet létrehozni. Rózsa Lajos elmélete szerint az élősködők is szerepet játszhatnak ebben. Az agy kivan téve különböző fajta fertőzés kockázatának, veszélyének. Valaki elmebeli pengéjének az élességére talán megfelelő indikátor az is, hogy mennyire képes ellenállni a fertőzéseknek. Végül is, ha feltudtuk találni a nyelvet meg a művészetet, akkor az agy parazitáival is képesek lehetünk felvenni a versenyt.
Ezek szerint, lehetséges, hogy az ufók is hasonló ufó parazitákkal harcolhatnak, ami által ufó zsenikké válhatnak. Ugyanakkor más teória is felvetődik. Egy vita arról, hogy az emberiség egy elég szélsebes, agyi fejlődés folyamaton ment keresztül, az emberszabásúak szociális természete végett.
Az ökológiai "dominanciális-szocializmus"(politika ufó témában?): Az ősember elért egy olyan pontot ahol a túlélésük és "tojáslerakásuk" lehetősége a társakkal való kapcsolatteremtésen múlt. Táplálék és menedékhelynek a szerzése is fontos volt, de nem a fő mozgatórugó. A különbség pl. egy jávorszarvas és a nagyon okos ember között az, hogy a fajon belüli kapcsolatoknak köszönhetően az embereknél fejlődött a leggyorsabban az evolúció. A szarvasoknál is vannak interakciók szociálisan: "kakasviadal", azért hogy a nő kegyeit ki szerezze meg, de a fő céljuk, hogy a predátorokat, ragadozókat elkerüljék, és hogy napi szénát találjanak maguknak. Az emberszabásúaknál ezek a külső, külvilági tényezők viszonylag kevésbé fontosak lettek, Nálunk a kapcsolatok és csoport formálási képességek, empátiának a fejlesztése és a társak megnyeréséhez szükséges viselkedésmódszerek fejlesztése vált kulcsfontosságúvá.
Az ilyesfajta, szociálisan meglehetősen intenzív környezetben fontossá vált, hogy a versenytársainknál okosabbak legyünk. Minden generáció valamennyivel tovább fejlődött szociálisan és agytekervény téren is, ami egy visszacsatolási hullámot hozott létre, hogy a minél okosabb agy előnyösebb.
A lényege a szociális versenyeknek, hogy eléggé dinamikus kihívások elé állít és a kreativitást is megdolgoztatja. Jobbnak kell lenned egy lépéssel minden alkalommal. A verseny helyzet egyfajta leírást is képez arról, hogy a jelenlegi „falkavezérek” milyen stratégiákkal kerültek az élre, a jelenlegi „vagányok” hogy ütötték ki a konkurenciát, így ad egy támpontot hogy minél kell jobbnak lenned, hogy te legyél a bandavezér, vagy legalábbis hogy ne pusztulj el.
Esetleges formája egy talán éppen most zajló földönkívüli csoportos foglalkozásnak.
Ez a fajta szociális versenyhelyzet modell más értelmes állatfajoknál is fellelhető. Delfinek, kardszárnyúak vagy csimpánzok is a szociális kapcsolathálózatukhoz kötik a túlélési lehetőségeiket. Lehetséges, hogy ez a fajta társadalmi faktor akár az ufók vagy más bolygók egyéb fajainál is funkcionálnak. Lehet, hogy most valamelyik bolygón is valami nemzetközi tanácskozás van, hogy hogy pusztítsák el az ufó h1n1-et vagy épp valami ufó hitler próbál az élre törni, hogy átvegye a hatalmat.
Az agresszió evolúciója.
Ennek a teóriának a kulcs része a verseny. Csimpánzok csoportokat alkotnak, hogy egymás ellen "bunyózhassanak". Ezen a téren az emberek se ártatlanok, és távol állnak a békesség fogalmától. Ezek szerint, ha valami ufó nemzet intelligenciát fejlesztene, akkor az agresszió is futna utána?
Lehetséges. Az agresszió önmagában is egy kérdés. A halálig tartó harcolás csak olyan fajoknál jelenik meg ahol a koncepció: barát vagy, vagy meghalsz.
Ha egy harcot megtudsz úszni és még képes vagy produktív maradni, akkor valószínűleg elsétálsz. Ha a körülmények azonban olyanok hogy a képességed az alkotásra és a géntovábbításra veszélybe kerül egy ellenfél vagy egy "versenytárs" miatt akkor értelmet nyert a harc is.
A környezeti tényezők talán meghatározzák, hogy megjelenik-e a „barát vagy halál” struktúra. Például a csimpánzok eléggé gyilkos fajnak tekinthető. A csimpánz háborúk általában a területük védelméből és más területek-gettók kifosztásából adódik. Apróbb csoport, élelmet kereső csimpánz banda, esetlegesen belebotolhat egy másik bandába. A kajakeresők - főleg ha többen vannak - előnyösnek látják kinyiffantani az esetleges konkurenciát jelentő másik bandát, hogy új gettóhoz és kajaforráshoz jussanak.
Édesanya szinte már-már szimbiózisban csemetéjével. A békesség és a hatékonyság egyszerre.
Halálos „kakas viadal” kevésbé fordul elő a főemlős, bonobosok között, az emberszabásúak egyik legközelebbi ősénél. A hím bonobos, általában az anyja mellet marad és kevésbé "területharcos" mint a csimpánzok. A kajagyűjtő csoportjaik is nagyobbak, mivel így nagyobb kajamennyiséget tudnak összehordani. Vajon a földönkívüliek inkább csimpánz vagy bonobos pártiak lennének? Nem tudni, ugyanis az embereknél se lehet egyértelműen elmondani, hogy öröklötten agresszívak, akik egy rossz tekintet miatt arcot operálnak, vagy békések mint a galambok.
Ellentmondásos elmélet szerint, az agresszió egy vezető erő volt az emberi fejlődésben. A "gyilkos ösztön" feltételezés szerint az ősemberek vezérei jobban alkalmazkodtak a harcoláshoz. Például az ökölbe szorítás, amire a modern ember képes ám legközelebbi rokonaink nem. Ez a fajta kéz konfiguráció, mozdulatsorozat azért fejlődhetett ki, hogy a kézügyességünk így fejlődjön, ugyanakkor harchoz és bandázáshoz is hasznos lehetett. Hasonlóképpen mikor az ősember elkezdett két lábon lüktetni, a fáról lejőve, mamutok között, az arccsontja erősebbé vált és kevésbé volt kényes, ami valószínűleg nem kozmetikumi termékeken élt, max valami paleolit guánó keveréken. Diéta miatt is lehetett, ugyanakkor a női arcberendezés kevésbé lett olyan robosztus, "durva" ami arra ad okot, hogy a férfi-férfi közötti westendpárbajhoz hasonlító ősboxok meglehetősen napi sűrűséggel lejátszódó programok voltak. Más szóval, a vastagabb arccsont védelmet jelenthetett parasztlengőkkel szemben, a fegyverrel szemben, ami elérhetővé vált, miután kétlábú dzsungelharcosokká váltunk. A lényeg hogy a gyilkos agressziv viselkedési ösztönök esetlegesen még fejlődő hatással is lehettek, erősítették a testet és kommunikációhoz is új gesztusokat jeleket fejlesztettek, persze lehet hogy ezáltal pár tagja a "csordának" megsínylődött, vagy csúnya verekedések lettek rendezve.
Kedves ufók.
Esetleg formája egy távoli Ufó Személyinek.
Az intelligencia, ha szociális verseny környezetében jön létre, és az agresszió egy nem kívánatos velejárója a versenyeknek, akkor nehéz elképzelni, hogy az ufók kedvesek lennének. Itt a vége akkor a kedves és cukorfalat E.T képéhez fűzött reményeinknek?.
Talán nem. A szociális verseny modellje nem működik engedmények és egyezkedések nélkül. Az emberek harcolnak, háborúskodnak, néha legyilkolják egymást kisebb fejszékkel, rakétavetőkkel, lángszórókkal etc. ugyanakkor csoportokat alkotnak, vigyáznak egymásra - jó esetben nem csak karácsonykor két tálca sütivel - még különböző csoportoknak is létrehoznak csoportokat pl. az országok államokat, megyéket.
Két oldalú természetünk van. Egyik sincs előrébb a másiknál. Ez a szituáció.
Az emberek egyedülállóak a Földi életben, sokáig tartó kapcsolatok kiformálásával, nemcsak egyénenként, hanem csoportonként is. A csimpánzok nem igazán jönnek ki egymással ennyire, szóval kérdéses hogy az ufó népségek képesek lennének-e.
Az X bolygón, talán megkerülhető hogy szociális versenyek eredményeként moralitást és kreativitást fejlesszenek földönkívüli pajtásaink, ami lehetőséget adna arra, hogy olyan intelligens életformát öltsenek fel, ami tárgyalóképessé tenné őket, egy közös érdeket figyelembe vevő, végkifejlet megbeszélésére, elmutogatására vagy elugrálására. Szóval lehet hogy valami szuperszónikus - velociraptor űrrepülőgépet összerittyentenek, de nem igazán kommunikatívak vagy együttműködőek, legalábbis nem olyan formában mint mi.
Másrészről a csimpánzok se űrfelfedezéssel tengetik mindennapi programjaikat. Talán, ha egy olyan ufó-civilizáció, ami képes összetartani annyira, hogy a csillagokhoz eljussanak, valamiféle szövetkezési vagy együttműködési képességgel kell, hogy rendelkezzen, illetve képesnek kell lennie valamiféle definíció, fogalmazás útján együttműködő szervezkedésre. Ilyen esetben talán az jobb lenne, ha az emberiség gyakorolna hatást az ufókra (de még mennyire) és nem fordítva. Szerencsére az evolúció az eszközöket megadta az emberiségnek a békességre (csak a szándék hibádzik?).
Tulajdonképpen képesek vagyunk a "program" fölé emelkedni. Ha megértjük, hogy az agyunk mire lett beprogramozva, nagyobb esélyünk lesz a program fölébe kerekedni, fejlődni.
Így vagy úgy, de szerezzetek be valamiféle plakátot vagy transzparenst, amivel kifejezhetitek majd mélyenszántó tiszteleteteket az esetleges új bevándorló ufóknak.
Teleszkóp ami idegenek által sugárzott jelekre vadászik.
