Kőkemény bloggerválság. Kezdő blogger dilemmája.
Jelenlegi blogkarrierem eléggé csekély tartalommal rendelkezik. Igazából annyival, amennyi ezen az oldalon van. Ezelőtt is próbálkoztam már különböző fórumok rendszeres hozzászolója-aktív résztvevője lenni(vegyes felhozatalú témában: szexualitástól - szociális fóbián át- játékokon keresztül- csajozási tippeken át) vegyesebb "sikerrel". Különböző videópályázatokon vettem részt, illetve egy szerencsés alkalommal, egy versírópályázatot sikerült megnyernem, amire úgyérzem, télleg sikerült jó művet kreálnom, bár az is igaz hogy rajtam kívűl kőkeményen még 1 fő volt a kategóriában, de az se megfelelő formátumban írt; vers kategóriába vers helyett egy történetet írt és nem is a témával kapcsolatba; szóval talán nem volt nehéz megnyerni azt az ördöngős dávid-góliáthoz (nem) hasonlítható csatát.
A lényeg, hogy mostanában nagyon elvesztem az élet tengerében, mely tudom hogy rajtam is múlik, sőt úgyérzem bizonyos mentőfonalakat olyan szinten kiaknázatlanul-kezeletlenül hagyok, hogy el is gondolkodom rajta, hogy mit tengődök én itt 20-on évesen a semmibe, ahelyett hogy a számomra kijelölt, és általam is teljes mértékben rámillőnek vélt útba belevessem magam. De...nincs de vagyis nem kéne oda de, de most láttam ezt a pályázatos reblogos maratonos kombós, 100 ropis dolgot és eléggé elgondolkodtatott, hogy milyen lehetőségeim lennének. Felmértem a terepet, hogy milyen a konkurencia, illetve én milyen formátumban tudnám megtestesiteni azt a bizonyos 100 ropit elnyerő blogger személyét.
Voltak kétségeim, hogy hogy kéne elkezdeni, ugyanakkor egy akkor impulzus áradat indult el bennem, hogy hogy kéne, szinte egy mounteverestről leszakadó gleccseráradatként cikáztak a gondolataim, hogy miket akarnék leközölni a blogban, ugyanakkor a megvalósitás talajához vezető "megszületés", a valósághoz vezető alagút-csatorna nyílását, valahogy nem érzem, hogy sikerült volna még teljes mértékben a rendeltetése szerint alkalmaznom. Könnyen akadozok, és órákig képes vagyok elgondolkodni, hogy mit közöljek le és hogyan, milyen mennyiségű munkát fektessek bele egy témába és a végén azon kapom magam, hogy mások "ontják" magukból az ilyen-olyan cikkeket én meg a monumentális terveimmel botorkálok és toporgok egyet előre a gondolattal, kettőt hátra, a megvalósításig nem mindig eljutással és az ezáltal okozott frusztrációval.
Nem tudom másoknak mi a stratégiájuk. Hogy próbálnak érintőleges híreket közölni. Vagy teljes mértékben beleadni magukat és vért veritéket megkövetelő vajudással világrahozni a posztotkat. Én azthiszem gyakran a második kategóriába tartozom, ugyanakkor valahogy mégis úgynézhet ki a égeredmény, mint egy összeeszkábált, tornádó által összerobbantott halom. Mégis úgyérzem, lehetne ezen könnyíteni, hogy úgy érezzem hogy sikerült lenyomattal készitenem a produktumot, vagyis hogy azt a mentalitást vagy szájízt áttudtam adni, amit szerettem volna, de mégse érezzem azt, hogy ez csak a gyomorfalam százszori megrágásával sikerüljön, hanem "sodródjak" az írás áradatával. Gondolkodtam hogy mind a három kategóriában nevezek, és minden kategóriában megkéne pályázani a nézőszám díjat illetve a tartalom díjat. Nem lehetetlen, csak egy kicsit jobban összekéne szedni a dolgokat, vagy csak ontani magamból megállás nélkül, de azért amit ontok azt megfelelő formátumban. Gondolkodom hogy az a bizonyos tartalom mit jelenthet a zsűrinek: személyes élemény megformálása, vagy pedig precíz élethű tartalom leközlése. Viccesség vagy pedig érdekesség. Mindegy, talán nem is a ropira kéne koncentrálnom, mert abból nagyon erőlködős posztok jöhetnének ki. Egyébként amilyen témákat posztoltam, posztolnék általában általam látogatott és különös szemlélettel megélt témák, történetek, amiekt én elég komoly belemerüléssel végeztem, követtem. És ezzel az 1-2 posztnyi anyaggal lenyomattal nem tudom hogy mennyire tudom átadni azt az "életérzést", amik számomra a posztok jelentenek. Végülis, általában sz.tem érdekes témákról írok, csak nem tudom hogy mennyire van keretbe szedve, és mennyire van "éle", mennyie fogja, markol bele az emberbe, vagy lehet az se baj, ha csak úgy körbelepi az embert, hogy belehuppanjon és folyjon az irománnyal. Igazából a rágódáson kéne túllendülni és csinálni. Vagy pedig ha rágódsz, akkor csak egy valamire koncentrálni és azt kidolgozva megvalósítani. Na majd holnap kiderül, ha felvesznek a McDonald's-ba akkor úgyis csak két leordibálás és retyótakarítás közepette tudok majd világkörüli információkat leközölnil.
A tartalom kb. 2 hét tartama. Azóta voltam a mekiben - majd viszaír hogy lehetek e ott rabsolga, azonban a dilemmák még kavarognak, lekéne számolni a fölösleggel, a jóra kéne koncentrálni.
