fajin

#1 Nagyszerű reggel.

Ami fuccsba ment egy pillanat alatt... bemocskolt garnitúra, és ami a legrosszabb, nincs kávé.

#2 Oooops

Nem tűnt fel senkinek, hogy ott frontális pacsi lesz?

#3 Trükkös esküvő

A srácot megvezették, miközben lelkesen kísérte barátnőjét egy "másnak rendedzett eskövőn" igazából a sajátjukra vonultak fel.

A fiatal hölgy a saját esküvőjét rendezte meg amivel meglepte a baráját. A nő azt állította, hogy ahova mennek az a bátyja esküvője lesz. A nemrigében férjé avanzsált férfi állítása szerint nem sejtette hogy mi fog történni. 

A képek is bizonyítják állításának hitelét: Ez egy bizonyítása volt a szerelemnek.

#4 Borulás az üzletben.

Elviszed a kocsit egy kis tuningolásra és leszakad a lift. Most az egészet viheted "újrakupálni".

​

#5 Fent a fán

Most mivan?Remélhetőleg hoznak kaját.

​

#6 Csoki katasztrófa

Egy igazi "csokialkoholista" csak megfogna egy kanalat aztán a tetejétől kezdve beburkolná.

​

#7 Menni, menni, csak menni, hát az már többé nem megy sehova, úgy elment.

A csávónak valószínűleg rosszabb volt a napja mint neked

​

#8 Akupunktúra tarajos sül módra.

Wow, az fájhatott. 

Egy tarajos sül leesett a fáról, pont a fejére. A szerencsétlenség csúcspontja.

​

#9 Elvesztett valamit.

Nem a legjobb ha már régóta vezetsz és a kereked csak úgy külön utat kezd el járni.

​

#10 Most lett lefestve

Legalább pirosat visel. A színek egyezni fognak.

​

Paolo Porbora egyik festményére esett a tajvani fiú, a kép kb.1,5 dolláros?! értékű.

A kiállítás éppen a régi géniusz, Leonardo da vinci és társai műveit mutatta be, amikor is épp üdítőt hörpintett a tajvani fiú, gyanús hogy mi lehetett benne...de a megbotlás végül az egyik kép újradíszítésével járt. Talán a fiú nem véletlenül csinálta ezt, lehet hogy nem tetszett neki a kép, vagy csak egy pár száz éve ott maradt pöttyöt akart arrébb pöckölni. Talán nem kell ennyire részletezni. 

Szerencsére a fiúnak nem kellett fizetnie a részeges karatemester mutatványért. - szép is lett volna:  fiú hazamegy a délutáni sulitúráról: nah milyen volt - á semmi külcsi, pár száz milla tartozásom lett csak, készítsétek hogy továbbtanulni is max diákhitelből fogok. 

Egyébként nem a fiú az egyetlen, aki hasonló képpen szemlélte meg a pár száz éves műveket. Leggyakorabbi áldozat Picassonak a művei voltak. Egyik művébe csúnyan belekönyököltek, ám végül 155 millió dollárért sikerült értékesíteni.

Figyelem a következő információk Online kutatások eredménye. (én holnap fogok elmenni a "meghallgatásra", bekerülök-e az elitbe?

A mökdonálcos melórol elég sokmindent hallani. Vannak akik rabszolga hajcsároknak tartják az egész mekimeló bagázst. Igazából én se azért jelentkeztem, hogy nyaraljak majd az olajban tocsogó, domesztosszal fűszerezett, hús meg krumpli halmok közepette, de amikor voltam a mekiben - nagy kiváltság, még nagyobb emlékek - elég letisztult volt az egész, meg amennyire láttam a dolgozókat, meg azért persze hogy sunyiban az vezérel, hogy kizabáljam az egész kócerájt, még a jeget is, ha más nem, akkor a szemhéjam alá teszem be, aztán egy esetleges éjjeli meló után már csak a felmosó vödörből fogok pislogni. De most nem? Ott járkálsz egész nap, direkt az emberi érzékek "elkábítására" "tenyésztett" valami molekuláris műanyaghalomban, naná hogy te is sandítanál hogy felzabáld. Bár azért olyan szintű töménytelen dózisban.....meg állítólag azok a tisztító szerek is eléggé bejárják a dolgozó áréát amivel kb. minden pislogás között kezet kell mosnod, meg amivel az odaégetett csízburgert vakargatod a sütőről, jó egyveleget alkotva az olaj meg minden szagocskával. 

A lényeg, hogy akkor mekis melóval mivan...Igazából neten lehet jelentkezni melóra. Fényképes önéletrajz, + pár kattintás: adatok írása meg hogy melyik helyen akarsz meki karrierépítésbe kezdeni. Ha biztosra akarsz menni bejelölheted az egész országban, bár napi 10 órát utazni, illetve a végén még minuszba jönnél ki, de megéri. Ezek után várod a jézuskát. Nállam bejött.

Általános infók: meghallgatáson állítólag majd egy filmet vetítenek le, valami jó dokumentumfilm lehet a csirkevágástól a wc pucolás rejtelméig...aztán gondolom pár szóban érdeklődnek irántad hogy azt a sokat hangoztatott családias légkört megteremtsék, meg hogy megismerjék, hogy miféle nagyeszméjű személy lehetsz, aki a mökibe pályázik, persze lehet hogy első munkanap már wc pucolás közbe, gerelyhajításba vetik feléd a felmosót, megbombázva pár liter tisztítószerrel, még jókívánságokkal. Nadehát. Valszeg lesz valami, vagy annak tűnő személyesebb hangvételű bemutatás, mint valami állatkertben, hogy ott vannak a rabszolgák, ott meg a ripityára ízesített, párszázszor feldolgozott "ételek" meg az első állomásod a langlétrán: a mosdó. A wc-vel való elég mély barátság kötés után, gondolom még megkérdezik milyen munkaidő lenne jó, de sz.tem mihelyst elkezdenéd felsorolni, hogy ettől-eddig manikűrös stb... azzal a lendülettel már forognak is egyet a székükön és mondják hogy akkor majd még egyeztetünk: bármikor behívunk, még akár hétvégén is. A interneten egyébként vegyes véleményeket olvastam, de általában azt mondják, egyénfüggő hogy kinek hogy fekszik a meló, vannak akik ez a fajta melót bírják, valakik elroskadnak. 

A melók: kasszázás: gondolom ez már majd valami kiváltságosabb pozíció lesz. Van akkor vendégtérben való mozgás:takarítás, pakolás esetleg retyó. És majd elfelejtettem hogy van ott valami konyha szerű is ( jah igy ezzel a mekivel kapcsolatba talán felsejlik valami konyha fogalom is ). Hát a tisztogatásos részhez, hogy hogy súroljunk asztalt, gázhelyet, meg eldugult wc-t  lehet majd reprezentálják, vagy pár szóban elmondják aztán utánad vágnak egy vödröt meg hat liter felmosószert(felmosószart-szarfelmosót). A kaszázáshoz gondolom csak elmondják majd ha odakerülsz, hogy ott van a betű, azok számok stb... A konyhai meló viszont biztos részletesebben ellesz mutogatva, vagy lehet hogy valami 2 évtizede ott dologzó ősremete 2 másodperc alatt elkészít egy mekrojált aztán te meg utánnozd. 

A szünetről annyit hogy állítólag napi 1, 20 perces van... wtf(werd tökön faterod) az azért úgy elég korrekt, de legalább ha minden igaz, kapsz naponta egy ingyen miniburgert, vagy minikrumplit, meg vagy 2 korty üdítőt. Bár láttam kijárkálni már munkásokat. Valami megbeszélések is szoktak lenni, gondolom hogy ki milyen macsétával pucolja majd a krumplit és ki tudja minél profibban.

Munkakörök nagyából ennyi, a szünet meg "juttatások". Ja igen az a bizonyos KARRIER: állítólag ha eléggé kitudod dolgozni a beledet akkor tréningekre mehetsz, aztán meg egyre feljebb. Hogy ott mit tanítanak nem tudom, biztos ott  nem azt mutatják meg hogy keresztbe hanám párhuzamosan vágjad a krumplit. Na kiderül. 

Néhány videó hogy mivel is állunk szembe: 

Ingyen Meki.

Kőkemény bloggerválság. Kezdő blogger dilemmája.

Jelenlegi blogkarrierem eléggé csekély tartalommal rendelkezik. Igazából annyival, amennyi ezen az oldalon van. Ezelőtt is próbálkoztam már különböző fórumok rendszeres hozzászolója-aktív résztvevője lenni(vegyes felhozatalú témában: szexualitástól - szociális fóbián át- játékokon keresztül- csajozási tippeken át) vegyesebb "sikerrel". Különböző videópályázatokon vettem részt, illetve egy szerencsés alkalommal, egy versírópályázatot sikerült megnyernem, amire úgyérzem, télleg sikerült jó művet kreálnom, bár az is igaz hogy rajtam kívűl kőkeményen még 1 fő volt a kategóriában, de az se megfelelő formátumban írt; vers kategóriába vers helyett egy történetet írt és nem is a témával kapcsolatba; szóval talán nem volt nehéz megnyerni azt az ördöngős dávid-góliáthoz (nem) hasonlítható csatát.

A lényeg, hogy mostanában nagyon elvesztem az élet tengerében, mely tudom hogy rajtam is múlik, sőt úgyérzem bizonyos mentőfonalakat olyan szinten kiaknázatlanul-kezeletlenül hagyok, hogy el is gondolkodom rajta, hogy mit tengődök én itt 20-on évesen a semmibe, ahelyett hogy a számomra kijelölt, és általam is teljes mértékben rámillőnek vélt útba belevessem magam. De...nincs de vagyis nem kéne oda de, de most láttam ezt a pályázatos reblogos maratonos kombós, 100 ropis dolgot és eléggé elgondolkodtatott, hogy milyen lehetőségeim lennének. Felmértem a terepet, hogy milyen a konkurencia, illetve én milyen formátumban tudnám megtestesiteni azt a bizonyos 100 ropit elnyerő blogger személyét.

Voltak kétségeim, hogy hogy kéne elkezdeni, ugyanakkor egy akkor impulzus áradat indult el bennem, hogy hogy kéne, szinte egy mounteverestről leszakadó gleccseráradatként cikáztak a gondolataim, hogy miket akarnék leközölni a blogban, ugyanakkor a megvalósitás talajához vezető "megszületés", a valósághoz vezető alagút-csatorna nyílását, valahogy nem érzem, hogy sikerült volna még teljes mértékben a rendeltetése szerint alkalmaznom. Könnyen akadozok, és órákig képes vagyok elgondolkodni, hogy mit közöljek le és hogyan, milyen mennyiségű munkát fektessek bele egy témába és a végén azon kapom magam, hogy mások "ontják" magukból az ilyen-olyan cikkeket én meg a monumentális terveimmel botorkálok és toporgok egyet előre a gondolattal, kettőt hátra, a megvalósításig nem mindig eljutással és az ezáltal okozott frusztrációval.

Nem tudom másoknak mi a stratégiájuk. Hogy próbálnak érintőleges híreket közölni. Vagy teljes mértékben beleadni magukat és vért veritéket megkövetelő vajudással világrahozni a posztotkat. Én azthiszem gyakran a második kategóriába tartozom, ugyanakkor valahogy mégis úgynézhet ki a égeredmény, mint egy összeeszkábált, tornádó által összerobbantott halom. Mégis úgyérzem, lehetne ezen könnyíteni, hogy úgy érezzem hogy sikerült lenyomattal készitenem a produktumot, vagyis hogy azt a mentalitást vagy szájízt áttudtam adni, amit szerettem volna, de mégse érezzem azt, hogy ez csak a gyomorfalam százszori megrágásával sikerüljön, hanem "sodródjak" az írás áradatával. Gondolkodtam hogy mind a három kategóriában nevezek, és minden kategóriában megkéne pályázani a nézőszám díjat illetve a tartalom díjat. Nem lehetetlen, csak egy kicsit jobban összekéne szedni a dolgokat, vagy csak ontani magamból megállás nélkül, de azért amit ontok azt megfelelő formátumban. Gondolkodom hogy az a bizonyos tartalom mit jelenthet a zsűrinek: személyes élemény megformálása, vagy pedig precíz élethű tartalom leközlése. Viccesség vagy pedig érdekesség. Mindegy, talán nem is a ropira kéne koncentrálnom, mert abból nagyon erőlködős posztok jöhetnének ki. Egyébként amilyen témákat posztoltam, posztolnék általában általam látogatott és különös szemlélettel megélt témák, történetek, amiekt én elég komoly belemerüléssel végeztem, követtem. És ezzel az 1-2 posztnyi anyaggal lenyomattal nem tudom hogy mennyire tudom átadni azt az "életérzést", amik számomra a posztok jelentenek. Végülis, általában sz.tem érdekes témákról írok, csak nem tudom hogy mennyire van keretbe szedve, és mennyire van "éle", mennyie fogja, markol bele az emberbe, vagy lehet az se baj, ha csak úgy körbelepi az embert, hogy belehuppanjon és folyjon az irománnyal. Igazából a rágódáson kéne túllendülni és csinálni. Vagy pedig ha rágódsz, akkor csak egy valamire koncentrálni és azt kidolgozva megvalósítani. Na majd holnap kiderül, ha felvesznek a McDonald's-ba akkor úgyis csak két leordibálás és retyótakarítás közepette tudok majd világkörüli információkat leközölnil.

A tartalom kb. 2 hét tartama. Azóta voltam a mekiben - majd viszaír hogy lehetek e ott rabsolga, azonban a dilemmák még kavarognak, lekéne számolni a fölösleggel, a jóra kéne koncentrálni.