Itt a kezem nem disznóláb. Jelentése: gesztus a barátságos közeledésre, mivel régen a disznólábat fegyverként használták.

A kézfogás szokásai más kultúrkörökben sokféle változatosságot mutatnak. 

Ahány ház annyi szpás? avagy van ahol akár halálos kimenetelű lehet egy kézfogás, más csonttörő valahol inkább dőlöngélnek, valahol meg csak bólogatnak mint a kutya-inga a kocsiban.

Az arab kultúrában van talán a legszigorúbb kézfogás-kódex. Ha egy férfi egy idegen,ismeretlen nővel találkozik, nem foghatja meg a kezét üdvözlésképpen, ha erre mégis sor került, akkor az "áldozat" nőnek megkell ölnie magát. Wow. 

Vannak akik a kézfogást gyengéd, erős vagy texasinak nevezik. Károly walesi herceg arról panaszkodott, hogy a texasiakra az új passzírozó kézrázás a jellemző, a csontropogtató erőfitogtatást nem is lehet másképpen kifejezni. 

Az amerikai politikusok között népszerű a kézfogásnak az a változata, amikor a bal kezüket is belevonják a kézrázásba. Az üdvözlés melegségét tekintve ez a gesztus állítólag sokkal bensőségesebbé és barátságosabbá teszi a kézfogást. 

A kézfogás nyugati szokása gyorsan terjed Kínában is, ma már elfogadott üdvözlési forma, de gyakran egy bólintás vagy biccentés is elegendő. 
A kínai férfiak úgy is üdvözölhetik egymást, hogy barátságosan megpaskolják a másik karját. A kínaiak kényelmetlenül érzik magukat, ha megöleljük, vagy megcsókoljuk őket, hacsak nem különösen szoros barátságról van szó. 

Dél-Koreában a hagyományos üdvözlési forma érkezéskor és távozáskor egyaránt a meghajlás. A nyugatiak a koreai férfi barátjukat általában enyhe meghajlással és kézfogással üdvözlik. Előfordul , hogy az amerikai politikusokhoz hasonlóan mindkét kezüket használják a kézfogásnál , míg a nők csak bólintanak kissé. 

Japánoknál a hagyományos üdvözlési forma a meghajlás, ami nem az alázat, hanem a tisztelet jele. A japánok azonban átvették a kézfogás nyugati gyakorlatát, noha nem szorongatják az ember kezét erősen és előfordulhat, hogy nem néznek a vendég szemébe. Ennek az az oka, hogy hagyományuk szerint az erős szorítás agresszivitást fejez ki, a közvetlen szemkontaktust pedig tolakodónak érzik. Bár a világot járt japán emberek gondosan tanulmányozzák a nyugati viselkedési formákat így előfordulhat, hogy egy japán is megszorítja a kezünket, sőt még a szemünkbe is néz!

Az etikett.

Vigyázat. Tömör tanácsadás a megfelelő, protokoll által előírt, és a jezsuita szerzetesek által előírt és megszentelt kultúranormáról. Csak erős idegzetűeknek, akik a jóöreg kőműves szakma berkeiben nevelkedtek azok lehet hogy káromkodási rohamban törnek ki, hogy menjen a picsába ez a sok kultúrhányás, malteros kézzel, meg kőműves kanállal kell a másikat köszönteni, azt is az arcon. 

bemutatkozás során, a személyes kapcsolatok első eleme a köszönés, amit nagyfokú illetlenség nem fogadni. Mindig a férfi a nőnek, a fiatalabb az idősebbnek, az alacsonyabb rangú a magasabb rangúnak köszön először, illetve ha belépünk egy helyiségbe mindig a belépő személy kezdeményezi. Amennyiben minden pontban megegyezik a két fél, vagyis azonos neműek, korúak és rangúak, ebben az esetben mindegyikőjüknek arra kell törekedniük, hogy elsőként köszönjenek. Ha a férfi kalapot vagy sapkát visel, akkor illik azt megemelnie vagy jelzésszerűen megérintenie. Nem illik napszemüvegben, cigarettával a szánkban vagy zsebre dugott kézzel köszönni. Ha valaki ismeretlenekkel teli társaságba lép, akkor mindig az ismerőst kell először üdvözölnie, csak utána a többieket. Ha az asztalnál már sokan ülnek, elég csak a közvetlen mellettünk helyet foglalt személyeket üdvözölni.

Tegezni általában azonos korúak tegezhetik egymást, akik például egy helyen dolgoznak. Viszont 25 év felett már sértő lehet valaki számára, ha csak úgy letegezik. Ha nem egyértelmű, hogy tegezhetjük-e az illetőt, inkább magázzuk, amíg ő fel nem ajánlja annak ellenkezőjét. Azt még tudni érdemes, hogy férfi-nő kapcsolatban mindig a nőnek kell felajánlania a tegeződést, illetve ha különböző korú személyekről van szó, akkor mindig az idősebb kell, hogy azt kezdeményezze. Ennek figyelembe nem vétele, nagyfokú udvariatlanság.

A köszönés utáni következő lépés a kézfogás. Ennek menete pont az ellenkezője a már a köszönésben leírtaknak. Mindig a nő a férfinak, az idősebb a fiatalabbnak és a magasabb rangú az alacsonyabb rangú embernek nyújt kezet elsőként. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy egyszerre mondják a nevüket, így egyik fél sem érti a másikét. Fontos, hogy kézfogáskor egymás szemébe nézzenek a felek, hogy határozottan, de ne durván szorítsák meg a másik kezét. Vannak kultúrák, ahol a kézcsók és a meghajlás szigorúan tilos, de Magyarországon ezek a kiemelkedő udvariasság megkülönböztető jelei. A kézfogás mindig jobb kézzel kell, hogy történjen, ha valamit fogunk benne, akkor azt át kell tenni a bal kezünkbe. Nem illik két kézzel, a férfiaknak pedig kesztyűben kezet fogniuk, ez utóbbi a nőkre nem vonatkozik. Ha egy ülő társasághoz érkezik egy nő, akkor a férfiaknak fel kell állniuk, hogy üdvözöljék, a nőkre ez csak akkor vonatkozik, ha egy nálunknál idősebb hölgy jelenik meg.

Gyakori hibák még, ha valaki csak a keresztnevét mondja köszönéskor, nem tiszta kézzel nyújt kezet a másiknak vagy nem néz annak szemébe. A tekintet az egyik legfontosabb része a kontakt felvételének. A bemutatkozást célszerű röviden, tömören intézni, illetve adott helyzetekben, például hivatalos találkozó alkalmával, fontos, hogy névjegykártyacsere kísérje a bemutatkozást. Ezen alapszabályok persze szituációfüggőek, de ha betartjuk őket, akkor eleget teszünk az elvárt normának.

Persze lehet tenni az egészbe, aztán valakit egy parasztlengősseb pacsival leöklözöl. Egyébként is szerintem egy szituációban a hirtelen ingerek mellett nem biztos hogy még azon fogsz tudatoskodni hogy most melyik kezeddel bizonyítsad a disznóláb próbát: amelyikkel kitörlöd vagy amelyikk kivered.